Könyvajánló: Fehér éjszakák

„Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket." - olvassuk Dosztojevszkij „Fehér éjszakák" című regényének sorai között. És mennyire igaz... Ez a remekmű megírása óta számtalan feldolgozást ért meg színpadon, filmen, sőt még opera is készült belőle.

„Csodás éjszaka volt, olyan csodás, amilyen talán csak akkor lehet, mikor még fiatalok vagyunk, kedves olvasó. Az ég olyan csillagos volt, olyan fényes, hogy ha az ember felnézett rá, szinte ajkára kívánkozott a kérdés: hát lehetséges, hogy ilyen ég alatt annyi haragos és házsártos ember él? Maga ez a kérdés is a fiatalokra jellemző, a nagyon fiatalokra, kedves olvasó, de adja isten, hogy lelkedet minél gyakrabban foglalkoztassa!" - gondolja a regény főhőse az első éjszakán, egy olyan ember, aki nyomorúságos sorsa elől menekül, aki önmaga előtt próbálja igazolni álmokba foszló életét.

Az író számára mindennél fontosabb ez a történet, ezért dolgozza ki részletezve. Ebben a történetben eljátszhatja a nemes lelkű lovagot, megmentheti az ismeretlen leányt a tolakodótól, vállalhatja a szerelmi postás szerepét, és nagylelkűen lemondhat arról a lányról, akit megszeretett.

A néhol meseszerű történet négy éjszaka alatt játszódik le. A főhősnek végül be kell látnia, hogy nincs többé mentsvára, az álmok elfogytak, s már kénytelen az emlékeket megtartani...